A stressz és a szorongás gyakori kiváltója a túlevéses állapotoknak. Bár gyakran hallunk a stresszevésről, a szorongás már ritkábban kerül központi témává. Mégpedig talán azért, mert sokszor észrevétlenül, alattomos módon a háttérből irányít. Nagyon sokszor nem vesszük észre, hogy szorongunk, csak azt érezzük, hogy valami nem jó.
Ha a helyét kellene meghatározni, azt mondhatnánk, hogy a gyomor környéki kellemetlen érzés, ami szépen lassan szétterjed a mellkasba, torokba, miközben a végtagok elgyengülése tapasztalható.
A szorongás általában nem egyik pillanatról a másikra jelenik meg, hanem fokozatosan, szinte észrevehetetlenül lesz úrrá az egyén életén, mivel a szorongásnak nincs konkrét tárgya.
Számos módon lehet manifesztálni a szorongást különböző cselekvésekbe, csak hogy csökkentsük a kellemetlen érzést(sporttal,túlhajszolt munkával, dohányzással, alkohollal, tudatmódosító szerekkel stb.)
Mások az ételt választják, és ott vezetik le a feszültséget.
A szorongás szinte minden túlevőnél jelentkezik, és nem egyik pillanatról a másikra jelenik meg, hanem fokozatosan válik egyre erőteljesebbé, amit nem igazán lehet azonosítani, és úgy érzi a személy valamit tenni kell ellene, hogy elmúljon, tehát eszik.
Ezáltal a figyelem elterelődik a rossz érzésről, fókuszba az evés kerül, és evolúciós okokra visszavezethetően megnyugvást ad.
A szorongás az evéssel, mint pótcselekvés, remekül kordában tartható, mert elfojtjuk a kellemetlen érzést. Egy bizonyos félelem elől nem tudunk elmenekülni és az a tudattalanba kerül. Csakhogy ezáltal nem szűnik meg, a háttérből irányít alattomosan, és csak azt érezzük: menekülni kell.
Miért választják sokan az evésbe menekülést?
1. Nagyon hasonló a szorongás érzése a fizikai éhséghez, a gyomor környékén egy bizonytalan, rossz érzés.
2. Az étel megrágása stresszoldó, feszültségoldó és nyugtató hatású.
3. Étkezés után természetes úton megnyugszunk, emésztés közben. Miért? Az evés aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert, a vér és a fókusz a gyomor és emésztőrendszer köré csoportosul, a pulzus lassul, a légzés normalizálódik-megnyugszunk. (Aki stressz hatására nem tud enni, ott a szimpatikus idegrendszer nyer.)
4. Evés=biztonság. Legősibb emlékeink közé tartozik a biztonságot nyújtó édesanya ölében való pihenés és evés.
5. A streszhormon(kortizol) feszültség hatására megnő a vérben, és ez édes/sós ízek, illetve szénhidrát iránti vágyat okoz.
Az első és legfontosabb lépés az azonosítás. Ismerd fel, hogy szorongsz. Figyeld tested és lelked jelzéseit, vedd számba milyen helyzetekben ér ez a kellemetlen érzés, gondolkodj el, hogy mi elől menekülsz és nézz szembe vele!
Tudatosítsd magadban, hogy a félelmed abszurd, bontsd részekre, elemezd és cáfold meg ellenpéldákkal az életedből, hogy mindig képes voltál úrrá lenni a nehézségeken. Bizonyítsd be magadnak, hogy képes vagy túljutni saját magad által leszögezett korlátaidon! ❤️
